A kulisszák mögött · 12 / 12
Titkos anyagok
Vannak ajtók, amelyeket csak lassan nyitunk ki.
Az utolsó ajtó
A holló rád bízott egy pecsétet.
Érintsd meg, ha látni szeretnéd, mit őriz.
A titok néha még az író előtt is titok.
A vér még mindig csorgott az államról, amikor hazaértem. Letörölhettem volna, de nem tettem. Szeretem, amikor az emlékeknek íze marad. Főleg azoknak amik egy undorító ember halálából születnek. Ilyenkor újra és újra felidézem a vadászat örömét.A rézkilincs kissé elszineződött a kezemtől amikor hozzáértem. Nem kopogtam. Minek? A kastélyomat már évek óta nem őrzi senki, aki ajtót nyithatna. Csak én vagyok és a falak. Azok pedig már régen megtanulták, hogy amikor megérkezem, az ajtó vagy engedelmeskedik, vagy betörik. Beléptem, majd sarokkal berúgtam. A vén tölgyfakeret megremegve porfelhőt köpött a repedésekből a frissen fényezett padlóra. A kulcscsomóm élesen csattant a márványon. A hang végigszaladt a nappalin, majd fekete bársonyfüggönyként borult rám a csend.